2010. augusztus 28-30., Budapest
Villámcsődület és örömtánc Pest utcáin
28-a, szombat
Remélem, semmit nem hagytam otthon – gondolkodtam a vonatjegy vásárlása közben. Szombathely – Budapest, déli pályaudvar.
A vonat a 3. vágányról indul.
Katasival megkerestük, szerencsére már fel lehetett rá szállni, mert elkezdett csöpögni az esõ. Mivel már nagyon vártuk, hogy újra lássuk a többieket, és most az alkalom is vidámabb volt, Michael születésnapja, rettenetes lassan telt el a 3 és háromnegyed óra. Csak öt percet késtünk, Eszter már várt minket a déliben. Elõbb észrevettük õt, mint õ minket, Katasival mondogattuk egymásnak, hogy „nem vigyorog, nem vett észre, nem vigyorog, nem vett észre”. 
Amikor megérkeztünk Eszterhez Csepelre, kifújtuk magunkat, majd megünnepeltük Katasi nemrég volt, Eszter nemsokára következõ születésnapját. Torta, likõr, jókedv. Naná ))
Megasztár volt a tévében, de mint utólag megtudtuk, inkább a másik csatornán vele egy idõben sugárzott X-faktort kellett volna néznünk: egy csapat Michael dalaiból adott elõ egy szuper egyveleget. Szerencsére a neten pótolhattuk. Ilyenkor szeretem a 21. századot.
Katasi elálmosodott, Eszter és én azonban hajnalig beszélgettünk. Közben az Örömtáncosok oldaláról kapott hírlevélbõl kiderült, hogy az idei táncok mennyire profin vannak megszervezve. Különbözõ színkódokat kaptak a táncolók, akik ez alapján lettek csoportokra osztva. A csoportok a környezõ utcákban várakoztak a megfelelõ idõpontra, amikor csatlakozhattak a tánchoz. Így sokkal spontánabbnak tûnt az egész, hiszen nem a helyszínen tömörült össze az akció elõtt az összes résztvevõ.
Simán beszállhattunk volna a táncokba, de én például elõzõ hétvégén a Savaria Történelmi Karneválon úgy leégtem, hogy fájt a vállam minden mozdulatra. Így nem tudtam betanulni a neten lévõ oktatóvideó alapján a koreográfiát, pedig ha sikerült volna, akkor a vasárnapi fõpróbán lett volna alkalmunk mindent megtanulni ahogy mások is tették, akik szintén vidékrõl utaztak Pestre. Majd jövõre.
—
29-e, vasárnap
Michael 52. születésnapja. Verõfényes napsütésre ébredtünk Katasi mondta, hogy tudta elõre: Michael odafent elintézi, hogy ne legyen rossz idõ.
Délelõtt lustálkodtunk és a netet bújtuk, majd 15.30-ra odaértünk a Kempinski szálloda elé a Fához. (A Fáról és a történetérõl a június 25-i beszámolóban írtam. Kattints ide az olvasáshoz!) Most is nagyon szépen volt feldíszítve, akárcsak június 25-én, persze kicsit vidámabb hangulata volt, mint akkor. Azért így is szívszorító volt ránézni 
((
Jó volt viszontlátni a többieket, a júniusban megismert arcok mellett ismét vártak újak – Lacyka például Erdélybõl érkezett és megismerkedtem „gyûrûtestvéremmel”, Gollammal is Syta és Nikol is megérkezett nem sokkal elõttünk. A közeli Gödör Klubba mentünk át, ahol 4-ig tartott a fõpróba a belsõ teremben. A külsõben már az esti záróparty elõkészületei folytak.
Páran táncolni kezdtek – sejteni lehetett, hogy jó lesz a hangulat este.
A fõpróba után megismertük Nit.-et is, aki kinyomtatva hozta a táncok helyszínérõl a színkódos tudnivalókat.
17.10 – Szent István tér.
Nem sokkal 5 elõtt értünk a bazilikához. Gyönyörûen sütött a nap. A közelben felfedeztünk egy ígéretes fagyizót (aki közelebbrõl ismer, annak üzenem, hogy „Nem röhög!” 
). Hosszú sor állt elõtte, ezért úgy döntöttünk, inkább majd a tánc után fedezzük fel.
A táncosok észrevétlenül elfoglalták a környéket, mi pedig mit sem sejtõ turistáknak álcáztuk magunkat. Leültünk a bazilika lépcsõire. Sok ember sétálgatott a téren, külföldiek fotózgatták a bazilikát. A kezdés elõtti percekben nagyon élveztem, hogy nemsokára történni fog valami, amirõl csak mi tudunk 
Az idõ viszont lassan vánszorgott, közben azért elvoltam: tuti, hogy nem sok embernek van képe a bazilikáról alulnézetbõl
Megszólalt a zene, a Bad dallamára valóságos utcai kakaskodás alakult ki két „szembenálló banda” között, majd egyre több táncoló ember csatlakozott „tök spontánul”
Hihetetlen látvány volt, fantasztikus energiát árasztott. Kimeríti az „ezt elmesélni nem lehet, ezt látni kell” – kategóriát. Még a videók sem adják vissza az érzést.
A bazilikából kíváncsian jöttek ki az emberek, mosolyogtak, tapsoltak. „It’s Michael Jackson’s birthday!” – hallottam egy idegen kiáltását. A pincérek is kíváncsian álltak ki az ajtókba.
A tánc végén a résztvevõk ugyanolyan gyorsan szaladtak szét, mint amilyen gyorsan beözönlöttek az elején. Páran hirtelen sétálgató turistának álcázták magukat, a legtöbben viszont visszaszaladtak a környezõ utcákba. Helyükön csend, megilletõdöttség, izgalom és öröm maradt. Ha létezik az Odafent, Michael biztosan boldogan mosolygott le ránk.
Célba vettük a fagyizót, ahol változatlanul nagy volt a sor. Nemhiába, hiszen valóságos mûvészi alkotást kapott a vásárló: a fagyiból rózsát formáztak az ügyes (és türelmes) kiszolgálók a tölcsérre. Sorbanállás közben bõven volt idõ elolvasni a táblákon, hogy nem tartalmaz mesterséges dolgokat. Nofene, már csak az ízére voltam kíváncsi. Hát, nem csalódtam, az biztos!
A nyakunkba szedtük a lábunkat, hiszen közeledett 18.10, amikor is a Szabadság téren folytatódott a kaland. Ezen a helyszínen is nagyon jól sikerült minden.
Innen a Fához sétáltunk vissza, ahol még többen lettünk, mint pár órával elõtte
19.10-kor az utolsó helyszín a Deák tér volt, ami már tavaly is bevált.
A tánc és az imitált vita tényleg nagyon jól sikerült, hiszen egy idõs hölgy is a két csapat közé keveredett és meg is kérdezte, hogy vajon miért veszekednek ennyire? XD
Syta meg egy idõsebb házaspár közelében állt, akik arról beszélgettek, hogy milyen fantasztikus, hogy a fiatalok spontán összeverõdve együtt táncolnak
20.30-kor kezdõdött a Gödör klubban a záróparty.
De nem ám akárhogyan, hanem Örömtánccal. Naná! A lépcsõkön végig, a bejáratig lefelé, az éppen ott tartózkodó vendégek meglepetésére A környék csak úgy zengett a zenétõl, eddig soha nem láttam még félig beállt tatát MJ-re ropni, nem is akárhogyan XD
DJ DeLuxe nem volt rossz, nagyon jó volt a hangulat.
A pultoslányok is táncoltak, odakint a teraszon az asztaloknál ülõknek is járt a feje, lába beszélgetés közben is
Volt divatbemutató is, a modelleken újrafelhasznált csomagolóanyagok pompáztak. Környezettudatosság jeligével. Persze Michael zenéjére mutatták be a ruhakölteményeket.
Eszter képei:
Nagyon megható volt, amikor a kivetítõkön egyszercsak otthonunk, a Föld csodálatos képei jelentek meg. Michael pedig elszavalta az általa írt gyönyörû verset, a Planet Earth-öt.
Itt meghallgathatod, magyar felirat is van hozzá: (köszönet az mjmagyarulnak)
.
„Mindig tudtam, hogy Michael Jackson rajongói jó emberek!”
Ez a mondat a DJ szájából hangzott el, miután meglett annak a lánynak a táskája, aki körülbelül 2 perccel elõtte mondatta be, hogy elvesztette. Hát igen. Jó érzés.
Mint ahogy az is, hogy a biztonsági embernek se volt semmi dolga, a bejáratnál ücsörgött, a székét a színpad felé fordítva
Éjféltájt visszamentünk a Fához, ahol emlékeztünk, beszélgettünk, énekeltünk még egy kicsit.
A nehéz búcsúzkodás után Eszterrel és Katasival kimentünk a Duna-partra, hogy meglessük, elment-e az orrunk elõtt valami kerekeken guruló alkalmatosság, ami még talán haza is vinne. Hát el.
Így nem volt mit tenni, elindultunk gyalog a Boráros térre, csakúgy, mint júniusban.
Én személy szerint nem bántam, nagyon szép volt az éjszaka, csendes, langyos. A Duna-partot meg amúgy is imádom.
Másnap valamikor délelõtt végre összeszedtük magunkat, aztán elrohant az idõ és már mennünk is kellett a délibe. A jegypénztáros nõ mindenáron diákjegyet akart rámszuszakolni. Miután háromszor mondtam, hogy nem élek vele, megkérdezte, hogy elmúltam-e már tizennnyolc … gyerekek, ha nem lettem volna fáradt, elõkaparom a személyimet és lazán az üvegfalhoz nyomom neki. Így a harmadik X-hez közeledve elég vicces szokott lenni, de ehhez nem volt most valahogy már energiám.
Csakúgy, mint júniusban, most is a 14.11-es gyorssal jöttünk haza.
Volt viszont különbség, mert míg júniusban a hazaút kellemes, napsütéses volt, addig ez a hazaút egyre szürkébb és esõsebb Sõt, szomorúbb is volt, hiszen még sokat kell várni jövõ ilyenkorig …
—
Képeim: (mobillal fotóztam, de azért a lényeg látszik) kattints ide!
Katasi képei | Nit. képei | Tündi képei
